Az augusztus 1-jén kezdődő dániai U19-es Európa-bajnokság egyik legtehetségesebb tagja a magyar együttes egyben legfiatalabb játékosa, a mindössze 17 éves Tóth Gabriella. A handball.hu a Veszprém irányítójával készített interjút.
Hogyan és mikor kerültél a kézilabdával szorosabb kapcsolatba?
Még nagyon fiatalon több sportágat is kipróbáltam, fociztam, asztaliteniszeztem, atletizáltam és hasonlók. Az általános iskolában a nővérem kézilabdázott, én pedig lejártam az edzésekre, és először a labdát szedtem, dobáltam nekik vissza a pályára. Így csöppentem bele a sportágba. Negyedikes, vagy ötödikes lehettem, amikor beálltam közéjük, és így tetszett meg a kézilabda. Szülővárosomban, Komádiban indultam el tehát a sportág felé, és a suli csapatával eljártunk több tornára is. Először Berettyóújfaluba hívtak, majd hatodikos koromban megkeresett a Győr, úgyhogy a hetedik osztályt már ott kezdtem. Kollégiumban laktam egy-két évig, de tavaly nyáron ideköltöztek a szüleim is.
Ezek szerint sportos családból származol?
Igen. Anyukám még fiatalon focizott, majd megyei szinten kézilabdázott, csak pár éve hagyta abba a kézit, apukám pedig focizott.
Milyen csapatokban szerepeltél eddig?
Győrben Hornyák Lajos irányítása alatt a megyei bajnokságban, az NB II-ben, az OSB-ben, az ifiben, majd a junior csapatnál Róth Kálmán bácsinál, utána pedig NB I/B felnőttben. Szerencsére végig elég sok játéklehetőséghez jutottam. Majd amikor tavaly a Veszprémhez kerültem, ott már nem az ifi vagy a junior csapatban számítottak rám, hanem a felnőtteknél. Ezen kívül az ifi válogatottba is bekerültem 2010-ben, amikor Kálmán bácsi lett a szövetségi kapitány. A 2011-es ifi Eb-n is részt vettünk, ahol a negyedik helyet szereztük meg.
Mit szóltál, amikor 17 évesként behívtak a junior válogatottba?
Hihetetlenül örültem. A csapattársaim nagyrészt '94-es és '95-ös születésűek, szóval sokat segítenek. A tavalyi világbajnokság előtt már végig velük alapoztam, de az indulás előtt három nappal kiderült, hogy túl fiatal vagyok, nem tarthatok velük, mert nem töltöttem még be a 16. életévem.
Hogy látod, mire lehettek képesek az augusztusi dániai junior Európa-bajnokságon?
Szerintem éremesélyesek vagyunk, és úgy gondolom, hogy döntőt játszunk. A tavaszi vb-selejtezőn mindhárom ellenfelünket legyőztük, és úgy látom, hogy fokozatosan összeáll a csapat, tudunk egymásárt küzdeni. Július 1-jén kezdtünk az Eb-felkészülést, most pedig Gödöllőn edzőtáborozunk. Az első héten inkább az alapozásra figyeltünk, most pedig inkább a taktikai elemeket gyakoroljuk. Múlt héten egy nemzetközi tornán vettünk részt a lengyelek, a románok és a dánok mellett. Úgy lettünk csak másodikok, hogy a dánok csak gólkülönbséggel voltak jobbak nálunk. Ez biztató, hiszen ők a világbajnoki címvédők...
Mik az esélyek az Eb-csoportban?
A csoportellenfeleinket nem nagyon ismerem. A svédekkel párszor már játszottunk, és leginkább megvertük őket. A spanyolokról nem tudunk túl sokat, a szlovénokról pedig végképp semmit. Az edzőink biztosan szereznek majd róluk felvételt, de maximum majd változtatunk a taktikánkon a meccs folyamán. Szerintem legrosszabb esetben a csoportunk második helyén végezhetünk.
Milyen érzés Hajdu Jánossal együtt dolgozni?
Már egy éve vezet minket, ezalatt mondhatni megismertem Jani bácsit. Szerintem tudja a dolgát, és nagyon sokat segít.
Azt beszélik, hogy korosztályod legtehetségesebb játékosa vagy... Minek köszönhető ez?
Szerintem az akaraterőmnek, annak, hogy mindig én akarok a legjobb lenni. Most már tudom, hogy a felnőtt mezőny milyen szintű, mert megismertem a játékosokat. Természetesen nagyon jó lenne egyszer a felnőtt válogatottba is bekerülni.
FORRÁS:
handball.hu
2013. július 23.